Sziasztok!
A bemutatkozások számomra mindig nehezek, most mégis újabb kísérletet teszek arra, hogy egy tömör kis irományban meséljek magamról.
Idén, azaz 2018-ban kezdtem meg tanulmányaim az ELTE koreai szakán. Ezelőtt a Szegedi Radnóti Miklós Kísérleti Gimnáziumba jártam. Támogató nyelvi tanáraimnak köszönhetően mélyültem el jobban az angol és német nyelvek tanulásában, sőt, az évek során azt hiszem, a szenvedélyemmé is vált a nyelvtanulás. Ahogyan az érdeklődés komolyabbá vált, egyre biztosabbá váltam abban, hogy nyelvi szakon fogom folytatni tanulmányaimat.
Azt hiszem, a történetemben semmi különös sincs. Minden gyerekkoromban kezdődött, amikor megkezdődött a Japán iránti rajongásom, melyet első körben az animék indítottak el - idáig ismerős, ugye? Gyerekként számomra Japán lefedett mindent, ami Távol-Kelet, ám az idő teltével és ismereteim bővülésével elkezdtem jobban ismerkedni a térséggel, így Dél-Koreával is. Első ízben talán egy 2009-es Rain dalban találkoztam magával a koreai nyelvvel, ám akkor még teljesen "kívülállóként". 2013-ban kíváncsiságból megnéztem egy japán sorozat (Hana Kimi; 花ざかりの君たちへ) koreai változatát (To The Beautiful You; 아름다운 그대에게) is, ezzel belecsöppenve a végtelenül mélynek tűnő vízbe, ami esetemben Dél-Koreát jelentette összességében. Az első nagy találkozásom a sorozattal egyébként nem hagyott bennem mély nyomot, mégis kíváncsiságtól égve kutattam, hiszen mondhatni semmit nem tudtam az országról. Olyan mint Japán? Nem teljesen. A nyelv? Furcsa... vagy talán mégsem? Végül is miért énekelnek a koreaiak japánul, ha ők koreaiak? Oh, hogy Rain koreai? Tessék? A Wedding Dress énekese is koreai?
Minden napra jutott valami újdonság - akár kultúrából, a nyelv hangzásából vagy a zenéből. Kicsit olyan felfedezni egy másik kultúrát, mint egy puzzle. Minden kis "tudás-darab" egy kisebb kihívás, de az igazi élmény a kis darabokat összeállítani és megérteni, hogyan is áll össze egy nagy képpé, egységgé. Az évek során szép lassan beleszerettem a koreai nyelvbe és annak különleges csengésébe, majd mielőtt ráeszméltem volna, felkúszott bakancslistámra a nyelv elsajátításának ötlete. Nagy hatással volt rám az is, amikor lehetőségem nyílt 2016-ban Szegeden a Sejong Egyetem egyik tanárnője által tartott nyelvkurzuson részt venni, hiszen ott akkor először tudtam hivatalos formában foglalkozni a nyelv tanulásával. Maga a kurzus sajnos nem volt hosszú, számomra mégis remek motiváció volt a gimi végéig, hogy érdemes lesz várnom arra, hogy ezt folytathassam. Időközben megalakult a Szegedi Koreai Kulturális Közösség is, ami a mai napig is arra törekszik, hogy közelebb hozza a helyi érdeklődőkhöz - köztük magamhoz is - Koreát.
A japán nyelv egyébként továbbra is közel áll a szívemhez és nem is mondtam le róla teljesen, de nem fogok hazudni, kicsit a bátortalanság és lustaság is terelt a koreai felé, ugyanis a hiraganák, katakanák, illetve leginkább a rettegett kanjik bogarászása után csábító volt a koreai ábécé egyszerű felépítése, amit nővérem egy este alatt meg tudott nekem tanítani még valamikor körülbelül 14 vagy 15 éves koromban. Ezen kívül egyébként van még egy "várólistás" nyelvem, viszont egyelőre a koreaival szeretnék alaposabban foglalkozni. Ahogyan türelemmel vártam a koreai nyelvtanulásra, úgy a többire is várni fogok, hogy a megfelelő időben kezdjek nekik.
Azt hiszem, ennyi felvezetés éppen elég volt annak vonatkozásában, hogy honnan jöttem, illetve, hogy miként is választottam ezt a sokak számára - jogosan - megfoghatatlannak tűnő szakot.
A blogon elsősorban tanulmányaimról és az ahhoz kapcsolódó eseményekről szeretnék majd írni, nyelvi gyöngyszemekkel tűzdelve, némi egyetemista életszemlélettel kiegészítve, mindezt bármilyen felmerülő élettani gondolatfoszlánnyal meghintve.
Idén, azaz 2018-ban kezdtem meg tanulmányaim az ELTE koreai szakán. Ezelőtt a Szegedi Radnóti Miklós Kísérleti Gimnáziumba jártam. Támogató nyelvi tanáraimnak köszönhetően mélyültem el jobban az angol és német nyelvek tanulásában, sőt, az évek során azt hiszem, a szenvedélyemmé is vált a nyelvtanulás. Ahogyan az érdeklődés komolyabbá vált, egyre biztosabbá váltam abban, hogy nyelvi szakon fogom folytatni tanulmányaimat.
"Miért éppen koreai szak?" - hangzik el az ismerősen csengő kérdés sokszor.
Azt hiszem, a történetemben semmi különös sincs. Minden gyerekkoromban kezdődött, amikor megkezdődött a Japán iránti rajongásom, melyet első körben az animék indítottak el - idáig ismerős, ugye? Gyerekként számomra Japán lefedett mindent, ami Távol-Kelet, ám az idő teltével és ismereteim bővülésével elkezdtem jobban ismerkedni a térséggel, így Dél-Koreával is. Első ízben talán egy 2009-es Rain dalban találkoztam magával a koreai nyelvvel, ám akkor még teljesen "kívülállóként". 2013-ban kíváncsiságból megnéztem egy japán sorozat (Hana Kimi; 花ざかりの君たちへ) koreai változatát (To The Beautiful You; 아름다운 그대에게) is, ezzel belecsöppenve a végtelenül mélynek tűnő vízbe, ami esetemben Dél-Koreát jelentette összességében. Az első nagy találkozásom a sorozattal egyébként nem hagyott bennem mély nyomot, mégis kíváncsiságtól égve kutattam, hiszen mondhatni semmit nem tudtam az országról. Olyan mint Japán? Nem teljesen. A nyelv? Furcsa... vagy talán mégsem? Végül is miért énekelnek a koreaiak japánul, ha ők koreaiak? Oh, hogy Rain koreai? Tessék? A Wedding Dress énekese is koreai?
Minden napra jutott valami újdonság - akár kultúrából, a nyelv hangzásából vagy a zenéből. Kicsit olyan felfedezni egy másik kultúrát, mint egy puzzle. Minden kis "tudás-darab" egy kisebb kihívás, de az igazi élmény a kis darabokat összeállítani és megérteni, hogyan is áll össze egy nagy képpé, egységgé. Az évek során szép lassan beleszerettem a koreai nyelvbe és annak különleges csengésébe, majd mielőtt ráeszméltem volna, felkúszott bakancslistámra a nyelv elsajátításának ötlete. Nagy hatással volt rám az is, amikor lehetőségem nyílt 2016-ban Szegeden a Sejong Egyetem egyik tanárnője által tartott nyelvkurzuson részt venni, hiszen ott akkor először tudtam hivatalos formában foglalkozni a nyelv tanulásával. Maga a kurzus sajnos nem volt hosszú, számomra mégis remek motiváció volt a gimi végéig, hogy érdemes lesz várnom arra, hogy ezt folytathassam. Időközben megalakult a Szegedi Koreai Kulturális Közösség is, ami a mai napig is arra törekszik, hogy közelebb hozza a helyi érdeklődőkhöz - köztük magamhoz is - Koreát.
A japán nyelv egyébként továbbra is közel áll a szívemhez és nem is mondtam le róla teljesen, de nem fogok hazudni, kicsit a bátortalanság és lustaság is terelt a koreai felé, ugyanis a hiraganák, katakanák, illetve leginkább a rettegett kanjik bogarászása után csábító volt a koreai ábécé egyszerű felépítése, amit nővérem egy este alatt meg tudott nekem tanítani még valamikor körülbelül 14 vagy 15 éves koromban. Ezen kívül egyébként van még egy "várólistás" nyelvem, viszont egyelőre a koreaival szeretnék alaposabban foglalkozni. Ahogyan türelemmel vártam a koreai nyelvtanulásra, úgy a többire is várni fogok, hogy a megfelelő időben kezdjek nekik.
Azt hiszem, ennyi felvezetés éppen elég volt annak vonatkozásában, hogy honnan jöttem, illetve, hogy miként is választottam ezt a sokak számára - jogosan - megfoghatatlannak tűnő szakot.
A blogon elsősorban tanulmányaimról és az ahhoz kapcsolódó eseményekről szeretnék majd írni, nyelvi gyöngyszemekkel tűzdelve, némi egyetemista életszemlélettel kiegészítve, mindezt bármilyen felmerülő élettani gondolatfoszlánnyal meghintve.
Rina
0 Megjegyzések